Tudatos pályaválasztás: valóban megtérül?

Mennyibe kerül egy rossz pályaválasztás? 

Erről ritkán beszélünk konkrét számokkal. Pedig amikor pályaválasztásról döntünk, valójában nemcsak szakmát választunk, hanem több évnyi idő- és pénzbefektetés sorsáról döntünk.

Nézzük meg józanul.

🇭🇺 Magyarországi példa

Egy állami ösztöndíjas képzés első ránézésre "ingyenes". De valójában akkor az, ha a hallgató végigcsinálja és az előírt ideig a szakmában dolgozik. Ha irányt vált, gyakran visszafizetési kötelezettség is felmerülhet.

Egy önköltséges képzés esetén:

• Gazdasági szak: kb. 350 000–600 000 Ft / félév

• Műszaki szak: kb. 400 000–750 000 Ft / félév

• Orvosi képzés: akár 1 200 000–1 800 000 Ft / félév

Egy 6 féléves képzés tehát könnyen: 2,5–4,5 millió Ft. Ebben még nincs benne:

• albérlet (100 000–180 000 Ft / hó Budapesten)

• rezsi

• utazás

• tankönyvek

• kiesett jövedelem

Ha egy fiatal 2 év után rájön, hogy nem neki való a szak, az addig befektetett összeg reálisan:  3–6 millió Ft . És ez még egy "átlagos" forgatókönyv.

🇩🇪 🇳🇱 🇬🇧 Nyugat-európai példa

Nyugat-Európában a költségek még markánsabbak. Németországban az állami képzés sok esetben tandíjmentes, de a megélhetési költség:  900–1 200 euró / hónap. Ez évente: 10 000–14 000 euró (kb. 4–5,5 millió Ft). Ha valaki 2 év után vált irányt, a "kísérletezés" ára könnyen eléri a 8–10 millió forintot.

Az Egyesült Királyságban egy egyetemi év tandíja: 9 000–12 000 Font. Ez mai árfolyamon kb.: 4–5,5 millió Ft / év. Egy félbehagyott 2 éves képzés így akár:  8–11 millió Ft tandíj + megélhetés és akkor még nem beszéltünk a diákhitel kamatáról.

De nem csak pénzről van szó

A valódi költség ennél több, mert egy rossz pályadöntés gyakran jelent:

• 2–5 év csúszást a karrierindulásban

• önbizalomvesztést

• "nem vagyok elég jó" érzést

• motivációcsökkenést

• újrakezdési fáradtságot

HR-oldalról nézve a pályakezdők egyik leggyakoribb problémája nem a képesség hiánya, hanem az iránytévesztés. Sok fiatal "papíron" jó helyen van, de belül nem kapcsolódik a választott területhez. Ennek következménye a korai kiégés vagy az első 3–5 évben történő karrierváltás.

Egy nemzetközi munkaerőpiaci felmérés szerint a 20–30 év közötti fiatalok jelentős része 2–3 éven belül munkahelyet vagy akár szakmát is vált. A háttérben sokszor nem a fizetés áll, hanem az illeszkedés hiánya.

Bár ő dönt, de hogy segítsünk szülőként? 

Szülőként néha úgy érezzük, mintha rajtunk múlna minden. Ha jól döntünk, rendben lesz az élete. Ha nem… inkább bele se gondoljunk. Közben próbálunk egyensúlyozni: ne terheljük túl, de azért ne is legyen "motiválatlan". Ne nyomjuk rá a saját álmainkat, de azért ne is sodródjon.

Ismerős?

Valahol mindannyian attól félünk, hogy rossz irányba tereljük vagy attól, hogy nem tereljük eléggé. Pedig a legnagyobb ajándék nem az, ha megmondjuk, mi legyen belőle. Az sem, ha Excel-táblában vezetjük a "jövőbiztos szakmákat",hanem az, ha segítünk neki megérteni, ő hogyan működik, mert amikor egy fiatal úgy megy be egy egyetemre vagy képzésre, hogy belül azt érzi: "ez tényleg én vagyok", akkor teljesen más a hozzáállása. Nem csak túlélni akarja a vizsgaidőszakot vagy végigszenvedi a gyakornoki éveket, hanem látja benne magát.

...és igen, persze, lesznek nehézségek, de nem az egész pálya lesz egy hosszú "vajon jó döntés volt ez?" kérdőjel.

A tudatos támogatás nem arról szól, hogy irányítjuk, döntünk helyette, hanem arról, hogy adunk neki egy tükröt, hogy lássa magát tisztábban, mint amikor csak az osztályzatok vagy a barátok véleménye alapján próbálja meghatározni magát.

És őszintén? Sokszor nekünk, szülőknek is megnyugvás.

Mert nem vakon engedjük ki a nagy döntések világába, hogy "majd alakul", hanem tettünk egy lépést azért, hogy az irány ne véletlen legyen. Az önismeretbe fektetett pénz és energia nem luxus, nem divathóbort, és nem "úri huncutság". Sokkal inkább egy csendes, felelős gondoskodás.

Végső soron nem az a cél, hogy "menő szakmája" legyen, hanem hogy 20 év múlva ne azt mondja: "Sosem volt igazán az enyém".

Ha ezen tudunk segíteni egy kicsit – már megérte.